Jöjjön el a te országod!

Akik hallottak már Narniáról, netán jártak is ott, - sosem lehet tudni, kik azok, - olyanok, akik közöttünk járnak és nem is mindig gondoljuk róluk - csak látjuk, hogy másképpen csillog a szemük és mintha mindig összejárnának és értenének valamit, amit mások nem értenek és úgy tűnik értelme sincs, pedig ők kézzel fogható valóságnak mondják és bizonygatják - nos azok tudják, hogy aki egyszer találkozott Aslannal, az oroszlánnal, abban születik egy vágy.

Mert az is szép dolog, hogy csodálatos tájakon járhatunk, és mesés lényekkel találkozunk, beszélő állatokkal, kedvesebbnél kedvesebb és barátságosabb hódokkal, egerekkel, medvékkel, lovakkal, faunokkal, kentaurokkal, törpékkel (persze rosszabb fajták is akadnak) és még sorolhatnám, de Aslant viszontlátni és az ő országában végleg letelepedni, az mindennél többet ér.

Aki pedig még ennél is jártasabb a történelemben - és itt nem csupán a mi világunk történelmére gondolok - az tudja, hogy a krónikákban Charn pusztulásától és Narnia teremtésétől kezdve egészen az új és örök Narnia megtalálásáig sok mindent leírtak Jadis-ról, aki 100 év fagyos téllel bitorolta Narnia trónját, Mirazról, a telmarinról, aki majdnem bitorolta, aztán egyéb kalandokról, utazásokról, veszélyekről és szabadításokról, részben a Pevensie testvérek által, de sok más hős által is egészen a végső ütközetig, amikor sokan bementek Aslan országába uruk és a maguk örömére. De több minden maradt ki a krónikákból mint ami belekerülhetett, mert az egész világ (nem csak a mi világunk) összes könyvtára sem lett volna képes befogadni azt.

Ezért időnként előkerülnek történetek, amelyek ott nincsenek feljegyezve, de azért megtörténtek, és mi is éppen egy ilyenbe csöppenünk bele. Valamikor X. Caspian (jó király) uralkodása után és a véső ütközet között történt, hogy a Zöld Palástos hölgy - aki Jadis rokona és sötétségben méltó párja - gonoszsága még nem teljesedett ki, de sokakat már veszély fenyegetett. Ilyen volt Csillagszárny is, aki Sólyom, a szárnyas ló leszármazottja és Gyémánt, az egyszarvú ősatyja. Még pólyás kiscsikó korában szülei el kellett menekítsék Narniából, mert a gonosz hölgy halálra kerestette, - itt most nincs néhány évszázadunk, hogy az egész történetet elmeséljük, - elég azt tudni, hogy annyira biztos helyre küldték különböző barátaik segítségével, hogy ellenségük sosem találta meg. Ennek az is volt az oka, hogy nem az ő világukban rejtették el, hanem egy másikban.

Sokakat hívott el Aslan, hogy ebben segítsenek, világok között is átjárhattak, különböző jeleket hagytak maguk után, hogy mikor eljön majd az idő, valaki kiválasztott ezeket olvasva és értve nyomára bukkanhasson. Többnyire időt álló helyeken hagyják az ilyen jeleket, mint fennséges építmények, a tisztelni valók szentélyei és templomai, vagy uralkodók palotái, mert nem tudták mikor lesz az a kor amelyben a keresésük történik és nem akarták, hogy az idő vasfoga eltüntesse őket. Azt is gondolták, hogy az ilyen nemes és előkelő helyekhez nehezebben férkőzik közel a gonosz. Kevesen tudták akkoriban, hogy vannak olyan világok is, ahol nem minden arany, ami fénylik, ahol nem mindenki, akit tisztelnek tiszteletre méltó és nem minden és mindenki amiért és akiért rajonganak, és amit imádnak, csodálnak az nemes és imádatra méltó. És az is hírlik, hogy az ellenség is átférkőzött abba a világba és szóbeszéd járja, hogy sok mindent ott is megfertőzött azóta.

És itt csöppenünk mi is bele az események folyamába, mert - igen, kitaláltátok - nem máshová, mint a mi világunkba küldték ezt a kiscsikót. Ha pedig valaki csodálkozna, hogy hiszen ez a történet már véget ért mostanra, az elfelejti, hogy sem Narniában, sem más világokban az idő nem egyformán telik, meg aztán Aslan az idő fölött is úr. Márpedig ő akkor jön, amikor neki tetszik, és oda megy ahova akar. Hiszen ő nem szelidített oroszlán!

Most tehát eljött az idő, - a ti időtök is - amikor harcba hív Aslan, mint sokakkal tette már az idők során. De bátorság, mert veletek lesz, tanácsol, bátorít, néha a messzeségből is válaszol, máskor meg küldöttei által. Csatoljátok fel fegyvereteket és kövessétek híven a jeleket, az utasításokat, a tanácsokat, hogy megtaláljátok Csillagszárnyat, akinek most jött el az ideje, hogy visszatérjen családja körébe, hogy felkészüljön az uralkodásra. Többeket is küld Aslan, de ti ne a versengésre gondoljatok, hanem hűségesen fussátok meg a pályát, hogy elnyerjétek az igazi jutalmat. Aki pedig megtalálja Csillagszárnyat, azt majd a mennyei Cair Paravelben lovaggá ütik Hős Cincz Vitéz jelenlétében, aki a lovagi hősiesség ősatyja.

Küldetéseteket tartsátok titokban, még a többi csapat előtt is, mert bár látszólag mindenki a jó ügy érdekében munkálkodik, nem tudjátok ki az, aki az ellenséghez átáll, ha fenyegetés vagy jutalom csábítása elgyengíti az akaratot.

Azt is gondolhatják némelyek, hogy ugyan ki hiszi ezeket! Gyermekmesék! És igazuk is van, mert a valóság előfordul, hogy csodálatosabbá válik, mint a kitalált dolgok.

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Mk 10,13-15)

Vigyetek magatokkal vizet és hamuban sült pogácsát, mert a városban, sivatagban, pusztában, barátok és ellenségek között jártok, ki tudja milyen fárasztó, viszontagságos kalandok várnak rátok és közben el ne hulljatok az úton. Vigyetek pergament és pennát is, ha nincs olyan memóriátok mint az orrmányos, nagyfülű, behemót állatnak ki lelkesen trombitál.

Mindannak, aki részt vesz a küldetésben, Aslan feltárja az ő országának titkait - na nem az összeset - éppen csak annyit, amennyit ki-ki képes befogadni. Mert Aslan minden világban megtalálható, de nem minden világban ugyanúgy ismerik.

Ekkor az egyik vén így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét. (Jel 5,5)